2012.09.24.
14:13

Írta: László Levente

Valaha

Sokszor megkérdezik tőlem, hogy milyen kérdéseket lehet az IF-fel hatékonyan megválaszolni. Míg a nyilvánvaló felelet az lehetne, hogy „csak a fantázia szab határt”, mindössze négy szó szokott lenni a válaszom: a személyes, konkrét, időszerű és hasznos. Személyes, mert olyan dologról szól, amely közvetlenül érint bennünket. Konkrét, mert minden fölösleges sallangtól mentesen a lényegbe vág. Időszerű, mert megvan az oka annak, miért éppen most hozakodik elő vele a kérdező. Végül hasznos, mert akármilyen választ is kap, ez munícióul szolgál a további gondolatokhoz és cselekvésekhez.

A számomra nem túl produktív szeptember hónap második esettanulmánya némileg ellentmond a kérdésekre fentebb írt kritériumoknak. Nem is egy mai történetről beszélünk, és csak azért húztam elő az archívumból, hogy a ritkábban előforduló helyzetek egyikét is illusztráljam. Kérdezőnk, egy férfi már néhány éve házas volt, és szerettek volna egy gyereket, de szándékaikat a, hogy is mondjam, felsőbb erők nem igazán támogatták. Akkor és ott ez még nem volt annyira elkeserítő, hiszen fiatalok voltak még (a történet az előző évtized közepén zajlik), idejük volt, akár arra is, hogy az orvosi lehetőségek házatáján nézzenek körül. Barátomat mégis rettenetesen izgatta a kérdés: „lesz-e valaha gyerekünk?”

A kérdés megfogalmazása félreértésekre adhat okot, ezért le kell szögezzem, hogy amikor a kérdést átbeszéltük, teljesen világos volt számomra, hogy tulajdonképpen arra kíváncsi, hogy bármilyen orvosi beavatkozás, illetve különösebb életmódbeli és egyéb változások nélkül lesz-e gyerekük.

Ez a kérdés bizonyos szinten beleütközik az időszerűség kritériumába, hiszen bele lehetne kötni abba, miért éppen akkor és ott tette fel a kérdést. Másfelől persze védeni is lehet, a gyerekvállalás ugyanis nem valami távlati cél, hanem egy zajló történés volt, avagy lett volna. Mivel úgy gondoltam, nem lenne jogos megütközve visszakérdezni, hogy „hát ez a kérdés most hogy jön ide?”, elvállaltam az elemzést.

Lacika gyerek.pngA kérdezőt és feleségét, azaz a „mi”-t az 1. területből kiindulva keressük. Az első dolog, amely feltűnik, az időképen lilával jelölt homályosítók egyike, amely az órajelző közelébe esik. Az IF-ben a Hold két csomópontja által elfoglalt darabokat nevezzük homályosítóknak, mivel ezek azok a pontok, amelyeken a nap- és holdfogyatkozások bekövetkeznek, vagyis a világosítók elhomályosodnak. A teljes kör, a szín egymással szemben lévő két kitüntetett pontjáról, azaz nem valódi égitestekről, játékosokról beszélünk; ezek a pontok arra hasonlítanak, mint az olyan helyek, ahol elmegy a térerő. Szó szerint árnyékokról van tehát szó, és ha ezek kitüntetett pontok közelébe kerülnek (mint amilyen az órajelző), úgy arra homályt vetnek. Ez esetben a kérdezővel kapcsolatos a homály, de a pontos értelmezésre lényegileg csak a teljes elemzés végén keríthetünk sort.

Van még valami az 1. területen: ez pedig Jupiter. Mivel a szereplők beazonosítását még nem végeztük el, egyelőre nem mondhatunk semmit Jupiterről: ott van, és majd megnézzük, mit csinál. Egyelőre forduljunk a kérdező(k) képviselőjéhez, az 1. területen található Mérleg háziurához, Vénuszhoz, valamint keressük ki azt a játékost, amely a gyereket fogja megjeleníteni. Miután a gyerekek az 5. területhez tartoznak, a Vízöntő háziura, Szaturnusz fogja a gyermeket (vagyis egyelőre a gyermek elvét) képviselni.

Most pedig kezdjük a leglényegesebb kérdés eldöntésével: hogy van-e esély arra, hogy a szülők egy gyerek elvével kapcsolatba lépjenek. Ha nincs, akkor legfeljebb bizonyos jótanácsokhoz gyűjthetünk muníciót az időkép jelzéseiből, a kulcskérdés megválaszolásra kerül. Ezért szokás szerint azt figyeljük, hogy milyen kapcsolat van, de főként hogy milyen lesz Vénusz és Szaturnusz között.

Kettejük közül a Bika 11. darabján haladó Vénusz jóval gyorsabb, így bár nem kis út megtétele után, de hatszögben tud összekapcsolódni a Rák 22. darabján hosszasan elidőző Szaturnusszal. Mivel nincs olyan játékos, aki még e találkozó előtt kapcsolatra lépne bármelyikőjükkel is (leszámítva Holdat, aki éppen, hogy rásegít a kapcsolatfelvételre azzal, hogy előbb Vénusszal, utóbb Szaturnusszal találkozik), nem kell félni a meghiúsulástól, vagyis a párnak mindenképpen lesz gyereke, mindenféle hókuszpókusz nélkül. Csak éppen úgy tűnik, hogy ez nem holnap lesz. Erre számos jel utal.

Először is, mind Vénusz, mind Szaturnusz elforduló helyzetben van, vagyis nem áll kapcsolatban az általa képviselt területtel, nem lát rá. Ez a bizonytalanságot, tétovaságot jelző helyzet nyilván nem segít a gyors lebonyolításban. Továbbá, Vénusz rossz helyen (a 8. területen, láthatatlanul), de jó állapotban (saját otthonában), míg Szaturnusz fordítva, rossz állapotban (ellentétben), de jó helyen (a 10. területen) van. Ezeket a tényezőket aprólékosan elemezhetnénk, de mélyreható elemzés hiányában is kijelenthető, hogy mindenképpen időveszteségre utalnak. Végül itt a nem túl bizalomgerjesztő állapotú, bukott Hold, akinek az első kapcsolata épp Vénusszal, a kérdezőkkel lesz, méghozzá egy némileg tompított, de még így is feszültséget jelentő átló lesz.

Mindezeket a jelzéseket a kérdező elhomályosulásával kiegészítve azt kellett mondanom, hogy gyerek mindenképpen lesz (ahogy a nagyokosok mondják, ceteris paribus, azaz radikális beavatkozások és életmód-változtatás nélkül), de a számos, részletesen ki nem elemzett hátráltató és gyengítő tényező miatt még sokat kell rá várni.

Barátomat a válasz eléggé megnyugtatta, és nem is igényelte, hogy a tényezők elemzésének hosszas feltáró munkájába belemenjünk. Az előrejelzés pedig valóra vált: öt évvel később megszületett gyönyörű leánygyermekük.

Szólj hozzá!

Címkék: gyerek esettanulmány időkép időfejtés

2012.09.03.
16:33

Írta: László Levente

Mesél az erdő

A kérdések régi irodalma tele van olyan ügyekkel, amelyek az embert mosolyra fakasztják, rosszabb esetben fejcsóválásra késztetik, mint például a nyerészkedések és az olyan kérdések, hogy a lakomán ki mellé kerülünk. Ezek közé a „kötve hiszem, hogy valaha felmerül egy ilyen” kérdések közé tartozott egy olyan eset, amelynek elemzésében külső szakértőként vettem részt, ez az alapkiindulás pedig a történet lefutását is nagyban meghatározta.

vadászat.pngA kulcskérdés maga roppant egyszerű: „fogok-e lőni valamit a vadászaton?” IF-kollégám megkérdezte tőlem, hogy „ez egy 11. területi ügy, ugye?” (a 11. területhez soroljuk ugyanis a pártfogói segítségeket és a nyereményeket), mire egy laza ahával válaszoltam. A sikerhez az 1. és 11. terület képviselői közötti közeledő viszonyra van szükség: a kérdezőt a Rák háziura, Hold, a kérdezettet pedig a Bikáé, Vénusz jelzi majd. Az időképen a 23. darabon áthaladó Hold gyorsabb járású lévén már elhagyta a 20. darabon időző Vénuszt, vagyis ez egy távolodó hatszög. Eszerint ez a vonat már elment, nem lesz zsákmány.

De itt jön a csavar. A kérdező vaddisznót lőtt, amely a lehető legfényesebb zsákmánynak számít, így míg ő joggal örült, engem és a kollégámat már annyira nem dobta fel a végeredmény. Persze ez a dolgok természetes menete – mert ahogy mondják, csak az nem téved, aki nem dolgozik –, így nekiálltunk szétszerelni az időképet, hogy megtudjuk, hol a hiba.

Az IF gyakorlata során az elsődleges és legveszélyesebb hibaforrás a területválasztás elbaltázása. Amikor a kérdezett számára nem a kellő területet választjuk ki, nagy valószínűséggel nem a megfelelő játékost figyeljük majd, és ezzel mintegy félre is diagnosztizáljuk a helyzetet. Tapasztalatom szerint a sikertelen előrejelzésekért többnyire a félrecsúszott területválasztások felelnek, melyek esélyét az elvek alaposabb megértésével, gyakorlattal és némi odafigyeléssel lehet csökkenteni. Nálam ez utóbbi okozta a bajt.

Ha a vadászat sikeres volt, úgy ezt egy közeledésnek kell jeleznie: egy olyan játékost kell találnunk, amely a Hold által elfoglalt szakasszal, az Oroszlánnal valamilyen kapcsolatban álló szakaszban, de legalább a 23. darabon foglal helyet. Ez csak Szaturnuszra illik, akivel Hold könnyed hatszögű kapcsolatot fog létesíteni. Szaturnusz a 7. és 8. területre kerülő Bak és Vízöntő háziura, a kérdezettet tehát ezen területek valamelyikéhez kellett volna kapcsolnom, ha csak a probléma ennél is nem összetettebb.

Mivel az első körben elég hanyag voltam, most előszedtem a régi irodalmat, és csodálkozásomra úgy találtam, hogy a vadászatok esetén a kérdezettet a 7. területnél keresik. Hogy miért? Mert a vad nyílt ellenfélnek számít, hiába élünk egy olyan korban, amikor a vadászat már nem egy szemtől-szembe viadal, melyben épségünket is veszélyeztetjük, hanem a megfelelő időzítés, felszerelés, odafigyelés és szerencse kombinációja. A 11. területre olyan dolgokat helyezünk, amelyeknek lételemük a nekünk való jobbára önzetlen segítség, a vadak viszont soha nem fognak önszántukból a puska elé ugrani, hogy trófeaként és táplálékként végezhessék. Az eset tehát arra figyelmeztetett, hogy átgondolatlan rutinból, főként ismeretlen tájakon kalandozva ne legyek ennyire könnyelmű.

Egyébként, ha helyesen nézzük, akkor az időkép rendkívül elegáns módon informatív. A vad képviselője, Szaturnusz kitűnő általános állapotban van azáltal, hogy a Mérlegben, saját csúcspontján tartózkodik: vagyis egy pompás zsákmányról beszélünk. Csak éppen ez a pompás zsákmány aktuális állapota nem éppen jelent számára életbiztosítást: Szaturnusz hátrál, márpedig egy nem előrehaladó játékos olyan vadat jelez, amely nem elfut, hanem a puskacső elé szegezi magát.

És még hátravan az utolsó jelzés. A játékos olyan színészeknek számítanak, akiknek megvan a saját személyes karakterük (a természetes jelleg), de mivel túlnyomórészt a szerepükre koncentrálunk, magát a színészt nem figyeljük. Valójában egyáltalán nem mindegy, hogy akár a kérdezőt, akár a kérdezettet a játékosok társulatának melyik tagja jeleníti meg a színen, de ez csak különleges esetekben tesz szert jelentőségre. Ilyen a kérdésünk is, amelyben jogosan várnánk, hogy Szaturnusz a zsákmányról is felvilágosítást adjon. A lehetséges zsákmányok közül a Szaturnuszhoz leginkább testhezálló szerep egyértelműen a vaddisznóé, és hát éppen ezt lőtte a szerencsés vadász.

Szólj hozzá!

Címkék: tévedés vadászat esettanulmány időkép

2012.08.16.
22:20

Írta: László Levente

Bigyó felügyelő

Nyomozni jó, főleg, ha megtaláljuk az eltűnt tárgyat. Az IF valamilyen szinten erre is alkalmas, ám a sikerhez nem vezet királyi út. Kissé főtt is a fejem, amikor pár évvel ezelőtt épp egy ilyen felkutatós kérdést kaptam.

Főszereplőnk egy tápegység volt, amelynek egy fürdőkomplexum területén veszett nyoma. Ilyenkor az első kérdés mindig az, hogy „meglesz-e az eltűnt tárgy”, mert ha a válasz nemleges, semmi értelme sincs továbbmenni, úgysem lesz használható jelzés. Ha viszont a válasz igen, el lehet rajta tűnődni, hogy hol is van a tárgy – a történet pedig innentől válik kihívássá.

tápegység.pngA fenti időképen megjelenített történet megfejtéséhez tehát először arra kellett rájönnöm, hogy meglesz-e a tápegység. A kérdezőt az 1. területen megjelenő Skorpió háziura, Mars, az eltűnt tárgyat pedig a 4. területre kerülő Vízöntőé, Szaturnusz képviseli. Ezek ketten épp egy hatszögű összekapcsolódásban vannak, amely gyors megkerülést jelez; ha pedig ez nem lenne elég, akkor ott van Szaturnusz hátrálása, amely ebben az összefüggésben szintén a kóborló tárgy visszatérésére, vagyis megtalálásra utal.

Miután megbizonyosodtam arról, hogy a tápegység meglesz, nekiállhattam a helyszín felderítésének. Szerencsére kitűnő minőségű helyszínrajzokat kaptam, munka közben pedig jött egy ötlet, hogy kipróbáljam egy régi szerző, Másáalláh módszerét. Ennek az a lényege, hogy a szakaszhármasságok (a Kos-Oroszlán-Nyilas, a Bak-Bika-Szűz, a Mérleg-Vízöntő-Ikrek, végül a Rák-Skorpió-Halak alkotta csoportok) többek között égtájakat is jelölnek (sőt, úgy gondolom, elsősorban azt), így felhasználhatók egy nagyobb terület részekre osztására, végső soron egy helyszín kijelölésére.

A tápegységet jelző Szaturnusz a Mérlegben van, amely nyugati irányt jelez. A pontosításhoz a Mérleg háziurának, Vénusznak a helyzetét kell megnéznünk, amely pedig a Halakban, egy északi szakaszban van. Az alaprajzot áttekintve kiderült, hogy a helyes szint csakis a kezelőhelyiségeknek helyet adó alagsor lehet, mivel a földszinten az öltözőbe került volna, amelynek nem láttam sok értelmét. Némi méricskélés után aztán az alagsori recepció melletti kezelőhelyiség mellett tettem le a voksomat, jelezve, hogy ez egy hozzávetőleges helymeghatározás. A képen egy fekete téglalap jelzi a helyet.

rajz.pngÉs igen: a tápegység a válaszadás napján a narancssárga nyíl által jelzett helyről került elő, alig néhány méternyire a megadott helyiségtől.

A technikán még van mit fejleszteni, de már most is látszik, hogy a megtalálás esélyeinek felméréséhez és egy betájolható kereséshez az IF-fel legalább kiindulópontot tudunk nyújtani.

1 komment

Címkék: keresés esettanulmány

2012.08.15.
16:28

Írta: László Levente

...must be funny

Mai esettanulmányként egy finom nyomozós történetet szerettem volna megosztani, de tegnap kaptam egy hírt, amellyel beérett egy korábbi saját kérdésem.

Pár hónappal ezelőtt egy latinos fordítási munkát csináltam megbízásból, amelynek jó két hónapja (egészen pontosan az angol-olasz meccs napján) lett vége. Tudtam, hogy pénz majd érkezik valamikor, de egy hónap csend után úgy gondoltam, nem árt rápillantanom egy időképre, hátha aggódnom kellene. Ezért aztán megkérdeztem: „megkapom-e a pénzem?”

mélykút.pngAz időképen kérdezőként én vagyok az 1. területen, a képviselő az itt feltűnő Mérleg háziura, Vénusz. A kérdezett a jussom, amelyet a 2. területhez kapcsolunk, vagyis ezt a Skorpió háziura, Mars fogja jelezni. És hoppá, Mars ott van az 1. területen, azaz nálam! Az ilyesmit beköltözésnek nevezzük, és ha csak nincs egy másik jelzés, amely kifejezetten ellene mond, automatikusan igenlő választ jelent. A pénz szó szerint házhoz megy, és teszi ezt annak ellenére, hogy Vénusz és Mars kapcsolata távolodó.

Szóval lesz pénz, konstatáltam elégedetten. Titkon azért az is érdekelt, hogy nagyjából mikorra várhatom: ez pedig már az időmegállapítás körébe tartozik.

Az időmegállapításnak eddig nem találtam királyi útját, a jelenleg használt módszereim hol beválnak, hol nem, ezen a jövőben változtatni szeretnék. (Ennek céljából egy sorozatot tervezek indítani az Időfejtés szakmai blog-testvérén, az Astroblogián.) Egy biztos: az események lefolyásában, így bizonyos szinten az idő megállapításában kulcsszerepe van a narrátornak, amely, ha egyáltalán feltűnik az időképen, minden esetben Hold.

Mivel engem most pusztán az esemény lefutása érdekelt, azt vizsgáltam meg, hogy mit csinál a narrátor, azaz kivel találkozik szakaszbeli útján. Mivel ő a leggyorsabb játékos, némi gyakorlattal hamar át lehet tekinteni a rá váró kapcsolatokat: azt láttam, hogy hamarosan találkozik Jupiterrel egy háromszögben, aztán Merkúrral hatszögben, végül személyesen érkezik meg Marshoz, a pénzem képviselőjéhez. Ez, a társulás (amikor mindkét játékos azonos szakaszban van) sokkal jelentékenyebb kapcsolat, mint az alakzatbeli, nagyjából azt a pluszt jelenti, mint egy személyes találkozás a telefonhíváshoz képest. Ám akárhogy is van, mielőtt még a narrátor bemutatná a pénzemet, sor kerül Merkúrra és Jupiterre is.

Az IF-ben haladó fokozatnak számít a történetekbe így belekerülő tényezők azonosítása. Ez is egyfajta nyomozás, amikor megpróbálunk a különböző jelzésekből összerakni egy fantomképet, amely aztán vagy összejön, vagy nem. Az előző esettanulmányban éppen ilyen szerepet játszott Jupiter, akit viszonylag egyszerű volt azonosítani. Most viszont két újabb szereplő azonosítása előtt fel kellett tennem magamnak a kérdést, hogy vajon lényeges-e, hogy tudjam, kikről és mikről van szó a történetben, mielőtt eltehetem a borítékot.

Úgy döntöttem, erre semmi szükség. Az az elvem, hogy egy időtörténet megfejtése során a leginkább lényegestől kell elindulnunk a kevésbé lényegesek irányába, és egy adott ponton dönthetünk úgy, hogy már nem érdekel bennünket, hogy a pénz fehér vagy sárga borítékban érkezik. Nekem elég volt annyi, hogy még bizonyos köröket le kell futni, aztán a pénzem „nemsokára” jön.

Meg is jött, ma. Egyébként fehér borítékban :)

3 komment

Címkék: pénz esettanulmány időfejtés

2012.08.09.
11:50

Írta: László Levente

Számíthatok rá?

A párkapcsolatok az IF dobogós témái közé tartoznak, legalábbis a tőlem kérdezőknél még a szintén népszerű üzleti és munkahelyi kérdéseket is beelőzik. Azonban ritkán fordul elő, hogy egy párkapcsolati kérdés megválaszolása ne csak az izgalmakat vagy lelki fájdalmakat csillapítsa, hanem kifejezett gyakorlati haszonnal is járjon.

Az alábbi történet főszereplője egy olyan nő, akinek új párja éppen megromlott kapcsolatát készült lezárni. Úgy volt, hogy a férfi elköltözik a barátnőjétől, és főszereplőnkkel együtt keresnek egy közös lakást. És itt jöttek a gyanús jelek. A férfi részéről a telefonok mintha megfogyatkoztak volna, ezért a nő, mielőtt még zsákutcába kormányozta volna magát egy fölöslegesnek bizonyuló bérleménnyel, hozzám fordult a kérdéssel: „lesz-e itt valódi párkapcsolat?”

KViki_kapcs.pngA főszereplő nőt az 1. terület, a férfit a szemben lévő 7. terület képviselői fogják mutatni. Mivel ezek a területek a Skorpióra és a Bikára kerülnek, a háziurak, Mars és Vénusz képviselik majd a feleket: különös módon Mars a nőt, Vénusz pedig a férfit. Bár elkezdhetnénk azon spekulálni, hogy milyen jelentősége van annak, hogy éppen ezek a játékosok játsszák a főszerepeket, egyelőre a lényegre kell koncentrálnunk, vagyis arra, hogy a felek kapcsolata intimebbé válik-e. Meg kell néznünk tehát, hol vannak és mit csinálnak.

A nőt megjelenítő Mars a Szűz 11. darabján jár éppen, és valami olyasmit csinál, amit nem hagyhatunk figyelmen kívül. Az időképen látható, hogy a Mars jele mellett egy R betű látható: ez arra utal, hogy Mars éppen hátrál. A hátrálás (retrogresszió) a játékosok egyik nem szokványos állapota, visszalépést vagy stagnálást jelez. Az elemzés jelenlegi pontján még túl korai lenne végleges következtetéseket levonni ebből a jelzésből, de az biztos, hogy a kérdező nő valamilyen módon nem előre halad.

Annak szintén van jelentősége, hogy Mars éppen a Szűzben időzik: a Szűz ugyanis Vénusz mélypontja. Ez kicsit bővebb magyarázatot igényel.

A korábbi bejegyzésekben láthattad, hogy a játékosok és a szakaszok között van egyfajta kapcsolat, mégpedig az, hogy minden szakasz birtokául szolgál egy játékosnak, a háziurának. Ezt az alábbi táblázatban láthatod:

otthon háziúr
Kos Mars
Bika Vénusz
Ikrek Merkúr
Rák Hold
Oroszlán Nap
Szűz Merkúr
Mérleg Vénusz
Skorpió Mars
Nyilas Jupiter
Bak Szaturnusz
Vízöntő Szaturnusz
Halak Jupiter

Van viszont egy másikfajta rendszer is. Ebben minden játékoshoz tartozik egy szakaszpár, amelynek egyik tagját csúcspontnak, a másikat mélypontnak nevezzük. Ezek egymással átlós szakaszok, mint a következő táblázatból kiolvasható:

játékos csúcspont mélypont
Hold Bika Skorpió
Merkúr Szűz Halak
Vénusz Halak Szűz
Nap Kos Mérleg
Mars Bak Rák
Jupiter Rák Bak
Szaturnusz Mérleg Kos

A játékosok mélypontja olyan dolgokkal hozható összefüggésbe, amelyek a játékost elesetté, megvetetté teszik: ez minden szempontból az abszolút mélypont. Azzal, hogy Mars Vénusz mélypontján időzik, úgy tűnik, a nő olyasmit tesz, gondol vagy érez, amely a férfi számára valamiféle mélyponttal egyenértékű, vagyis amely számára valamiféle kudarcot vagy szomorúságot jelent. Rá is kérdeztem nyomban, vajon mi lehet ez, és kiderült, hogy a férfi hajlamos elhallgatni üzleti húzásait, amelyekről a nő egyébként tudni szeretne. Ez a válasz tökéletesen passzol a sémába: Vénusznál Mars lebukik. Ez az állás mindenképpen megnehezíti az ügyet, de el nem lehetetleníti.

Most rátérhetünk Vénusz vizsgálatára. Vénusz saját otthonában, a Bikában, annak 9. darabján halad át. Ez ismét nem egy megnyugtató jelzés, hiszen bár Vénusznak kellemes, hogy otthon van (fogalmazzunk úgy, saját ügyeivel  van elfoglalva), Marsnak egyáltalán nem: ha ugyanis Vénusz magával törődik, akkor ezt nehéz másképp értelmezni, mint hogy a férfi önző, és a saját érdekeit nézi.

A végkövetkeztetésig azonban nem ez a tény juttat el, hanem egy különös részlet, amely Mars és Vénusz viszonyában jelentkezik. A két szereplő tartózkodási szakasza, a Szűz és a Bika háromszögű kapcsolatban vannak egymással, és mivel Vénusz alacsonyabb darabszámon előre halad, Mars pedig magasabb darabszámról visszalép, ezt egy közeledő kapcsolatnak kell tartanunk, vagyis a felek az összeköltözés felé tartanak, bár a viszonyt problémák terhelik. Csakhogy a bekövetkezést gátolja a Bikában leledző Jupiter: egy személy, konkrét vagy elvont dolog, aki vagy amely a kérdezett közelében van.

Az időtörténetekbe ilyen módon belecsöppenő új szereplők azonosítása kihívást jelentő feladat, mert ahhoz hasonlít, mint a helyszínen hagyott nyomokból eljutni egy újabb gyanúsított személyéig. Itt az a feltételezés, hogy Jupiter a meglévő partnert jelzi (vagy esetleg egy harmadik nőt, ami a kérdező szempontjából igazából mindegy: egy „másik nő”, és kész), a „valószínű” kategóriába esik, mivel Jupiter egyrészt Vénusz vendége (valamilyen értelemben „nála van”), másrészt az élvezetekkel összefüggő 5. területet is képviselheti.

Ez megpecsételi a kapcsolat sorsát. A férfi valószínűleg tudatában van annak, hogy a nő felfedné kisded játékait, és mivel elég önző ahhoz, hogy a könnyebb utat válassza, vagy régi partnerével, vagy egy újabb áldozattal vigasztalódik. Kérdezőnknek tehát jobb, ha meg sem fordul a fejében egy közös élettér kialakítása.

Egy ilyen választ nem könnyű érzelmileg elfogadni, ezért meggyőződésem, hogy a kérdezőnek a kulcskérdés megfogalmazása előtt mérlegelnie kell, szüksége van-e a szembesülésre. Itt a közvetlen anyagi érdek miatt láttam igazán indokoltnak a kérdésfeltevést.

A fent vázolt időtörténetet a realitások hamar igazolták: a férfi egyszerűen eltűnt, a telefonokat nem vette fel, az üzenetekre nem válaszolt. A nő pedig rövid időn belül talált magának egy sokkal egyenesebb és becsületesebb partnert.

Végül kanyarodjunk vissza az elsőként elemzett jelzéshez, Mars hátrálásához. Bár lehet, hogy a történetben pusztán csak annyit jelent, hogy a nő fölöslegesen vár a férfira, az az érzésem, hogy itt általánosabb jelentéssel bír: hogy a párkapcsolataiban mostanság tévúton jár. Történetesen ismertem a hátteret, tudtam, hogy a kérdezett a közelmúlt morálisan laza férfi-sorozatából a legutóbbi epizód volt; ezért is gondoltam, hogy ez egy általánosabb figyelmeztetés: kerülnie kell a szerencsevadászokat. Ennyi idő távlatából úgy tűnik, hogy a figyelmeztetés hatott, és a kérdező végre maga mögött hagyhatja ezt az örömökkel és szenvedésekkel teli periódust.

Szólj hozzá!

Címkék: párkapcsolat esettanulmány időfejtés

2011.08.31.
17:54

Írta: László Levente

Líbia

Most, hogy az immár Magyarország által is legitimnek elismert líbiai felkelők kormánya kezére került a főváros, Tripoli, az ország eddigi vezetője, Muammar al-Kaddáfi pedig elmenekült, lehet, hogy ugyan korai a polgárháború végéről beszélni, de az erősen valószínű, hogy a régi rezsimnek leáldozott. Talán most felmerül Benned, kedves olvasóm, a kérdés, hogy ennek a hírnek mi keresnivalója van itt. Ha úgy vesszük, hogy az IF elsősorban személyes ügyek elemzésére szolgál, akkor bizony nem sok. A nagy sajtóvisszhangot kiváltó líbiai eseménysorozat azonban egy apró, ám lényeges momentum miatt lehetőséget biztosít arra, hogy az IF-t a szokásostól eltérő célokra használjuk.

Először nézzük szempontunkból leginkább lényeges események rövid összefoglalóját! Kaddáfi 1969-tól az elmúlt napokig irányította Líbiát úgy, hogy hivatalosan már évtizedek óta nem visel semmilyen tisztséget. A hivatalos népköztársasági jellegű rendszerrel szemben állók egyik központja a keleti országrészben fekvő nagyváros, Bengázi volt, amely hagyományosan rivalizált a nyugati országrészben található fővárossal. Az ellenállás innen, Bengáziból indult el idén februárban, hogy aztán napok alatt polgárháborúvá duzzadjon, amelyben a kormányerők néhány nap után kezdték komolyan megszorongatni a felkelőket. Talán azért, mert nem akarták Bosznia és Ruanda után végignézni, amint egy újabb kormány öli halomra saját állampolgárait, a nyugati hatalmak alig néhány napnyi tárgyalás után 2011. március 17-én áthajtottak az ENSZ Biztonsági Tanácsán egy határozatot. Ennek egyik legfontosabb pontja egy repüléstilalmi zóna kijelölése volt Líbia területe felett azzal a céllal, hogy a kormányhű csapatok, amelyek ekkor már Bengázit fenyegették, ne intézhessenek légitámadást a felkelők sokkal gyengébben felszerelt hadserege ellen.

A határozat betartatása céljából tíz ország – köztük a Kaddáfi távozását leginkább sürgető Franciaország – létrehozott egy koalíciós haderőt. Bár a líbiai kormány a határozathozatal után szinte azonnal bejelentette a tűzszünetet, a harci cselekményekkel nem álltak le, és ezek megtorlásaképpen a koalíció március 19-én délután beavatkozott a polgárháborúba. Ezzel kezdetét vette a líbiai intervenció, amelyben a felkelők egy idő után már kifejezett támogatást kaptak az időközben új tagokkal bővült koalíciós haderőtől.

Bár a politikai kártyajátszma lapjai közé sohasem fogunk belátni, a katonai beavatkozás a médiának köszönhetően nagyrészt a szemünk előtt zajlott. Ezen túl az eseménysorozat az időfejtés segítségével is vizsgálható, miután a kezdete egészen pontosan tudható, az elemzéshez pedig éppen erre van szükségünk: háttérinformációkra és a kulcsidőre. Megbízható hírek szerint a koalíció részéről az első harci cselekmény helyi idő szerint 18 óra 45 perckor történt, amikor egy francia harci repülőgép kilőtt egy kormányzati szállítójárművet, majd percekkel később szintén a franciák négy tankot is megsemmisítettek Bengázi közelében. Ezek az adatok éppen elegendőek, hogy egy időképet készítsünk.

Ahhoz, hogy az elemzés első lépéseit megtegyük, mindenképpen át kell gondolni, mire is vonatkoztatjuk az időtörténetet, az időkép ugyanis önmagában nem vall a tárgyáról. Mivel a kulcsidő arra a kezdetre utal, amikor a koalíció végérvényesen belesodródott a polgárháborúba a felkelők oldalán, kijelenthető, hogy az időképből vázlatosan a koalíciós hadműveletek sikerére következtethetünk. Mindössze három szereplő kölcsönös történetét kell megvizsgálnunk, amelyből egy-egy a koalíciót, illetve a kormányerőket jelzi, végül ott van Hold, amely az időfejtésben a történetek narrátorául szolgál, és itt is kiemelt szerepet kap.

Mivel a koalíció lépett fel kezdeményezőként, ők kapják az 1. területet, és miután az azt alkotó Szüzet a narancssárga Merkúr irányítja, ő lesz a koalíciót megjelenítő szereplő. Az ellenfél a 7. területet kapja, képviselője a Halakat uraló kék Jupiter. Merkúr és Jupiter is a 8. területen tartózkodik, amely az egyik oldal számára sem szerencsés elhelyezkedés, ez ugyanis az otthontól való függetlenedés, amely ahhoz az állapothoz hasonlítható, amikor a tudat nem irányítja a testet. A konkrét esetre vonatkoztatva ez valamiféle szervezetlenségben csúcsosodhat ki: a koalíció esetében volt is rá példa, hiszen kezdetben még az sem volt világos, hogy az Egyesült Államok, Franciaország és Nagy-Britannia közül egyáltalán ki irányítja az akciót, aztán napokkal később sikerült megállapodni abban, hogy a NATO fogja felügyelni a légtérzárat. A koalíciós erőkről ráadásul az is kiderült, hogy hajlanak túllépni az ENSZ-felhatalmazás keretein, így olyan vádak érték őket, miszerint időnként a felkelők légierejének szerepét játszották. A líbiai kormányerőkről ilyen részletek nem kerültek napvilágra, bár az ő esetükben az elgondolkodtató, hogy a külföldre delegált diplomatáik nagy része hamar a felkelők pártjára állt.

Mindezeken túl viszont a két fél helyzete között lényeges különbség van. Ugyan mindketten Nap közelében találhatók, és ez a mozgásterüket lényegesen befolyásolhatja, míg Merkúr távolabb van Naptól, és gyorsabb lévén nála, egyre távolodik is tőle, úgy Jupiter annyira közel van hozzá, hogy csak láthatatlanul tud tevékenykedni, és Nap által megközelítve egyre inkább háttérbe szorul. Ez pedig egyértelműen jelzi, hogy a kaddáfista erőknek esélyük sincs: fokozatosan elveszítik mozgásterüket, miközben a koalíció egyre sikeresebben irányítja az események menetét. A katonai erő aránytalansága miatt ez várható forgatókönyv, de az időkép tanúságai alapján kiegyenlítettebb erőviszonyok mellett az is előfordulhatott volna, hogy a győzelem kivívása sokkal több áldozatot igényel.

Erre aggasztó jelek utalnak. Először is, bár Hold a koalíció oldalán, az 1. területen foglal helyet – és az ő helyzete a leginkább lényeges az események lefolyása szempontjából –, Nappal átlósan helyezkedik el, azaz telihold van. A telihold pedig nem jó, mert azt jelzi, hogy az események jellege zaklatott hullámzásra hasonlít, mintha csak ellentétes erők próbálnának egy hajót szétszakítani. Másodszor, Hold a homályosítókkal négyszögű alakzatban van, és ez az állás arra utal, hogy az irányítás könnyen kicsúszhat a kezdeményező kezéből. Az irányítás körüli kétségek és a koalíciós partnerek közötti egyenetlenkedés valóban végig jelen volt a beavatkozás folyamán.

Vázlatosan ennyi állapítható meg a harci kezdemény időképéből. Persze az eseményeket más időképek segítségével mélységükben is vizsgálni lehetne, a példa mutatja, hogy az IF az élet számos területén használható. Bár politikai ügyeknél a kulcsidő hiánya és az ügy érzékeny természete éppúgy okozhat gondokat, bizonyos szintű következtetésre sokszor lehetőség nyílik.

3 komment

Címkék: líbia esettanulmány időkép kezdemény időfejtés időtörténet kulcsidő

2011.08.26.
18:58

Írta: László Levente

Kacsa a Marson

Az a hír járja az interneten, hogy holnap, augusztus 27-én éjszaka egy különleges csillagászati jelenség szemtanúi lehetünk. A Mars állítólag olyan közel kerül a Földhöz, hogy ezen az éjjelen akkorának fog tűnni, mint a telihold. Hogy élvezhessük a hatalmas vörös tányér fantasztikus látványát, amelyben egyébként az elmúlt ötezer év során senkinek sem lehetett része, mindössze ki kell ülnünk a csillagos ég alá este tízkor, és figyelni, ahogyan a Mars lassan felkel a láthatáron.

© dornyika

Igazán kár, hogy a hír kacsa. Nyolc évvel ezelőtt, 2003. augusztus 27-én ugyan tényleg történelmi közelségben járt a Mars, de a szabad szemmel nézelődők számára ez sem volt valami extrán különleges látvány. Mivel a Mars úgy másfélszer messzebb kering a Naptól, mint a Föld, még ennél a szuperközelségnél is 55,8 millió kilométer távolságra volt tőlünk. Összevetve azzal, hogy a Hold átlagosan 384 ezer kilométeres messzeségben kering, a távolságkülönbség bőven több, mint százszoros volt 2003-ban is. Mindenesetre azok, akik egy 75-szörös nagyítású távcsővel szerelkeztek fel, valóban akkorának láthatták a Marsot, mint a telihold, hiszen a Mars azért egy kicsit nagyobb gólyóbis, mint a Hold.

Azóta eltelt nyolc év, de a régi, mára alaposan felturbózott csillagászati hír minden évben végigsöpör a virtuális levelesládákon. Én is egy gondosan aktualizált változatot kaptam. Állítólag holnapra enyhül a kánikula, így végképp nem szeretnék senkit sem lebeszélni a csillagos ég alatti üldögélésről, de a semmiből előugró fantom hiábavaló várása helyett hadd javasoljam látnivalónak inkább a Jupitert, amely az időfejtésben a bővüléssel, gyarapodással áll összefüggésben, így sokszor testi-lelki-szellemi gazdagodásra, kiteljesedésre utal. Magyarországi idő szerint úgy este tíz körül fog előbukkanni a keleti látóhatáron, és mivel nagyjából csak hajnali ötkor delel, egész éjjel jól megfigyelhető lesz keleten-délkeleten. Biztosan nem fogod eltéveszteni, mivel ő lesz a legfényesebb csillag az égen. Keresd meg, gondolj arra, hogy mit jelent, és legyen egy jó hangulatú nyárzáró estéd!

Szólj hozzá!

Címkék: kacsa mars jupiter

2011.08.24.
17:27

Írta: László Levente

Semmi pánik!

Kiszolgáltatottság. Egy olyan helyzet, amelytől mindenki retteg. Mégis, életünkben számtalan alkalommal át kell élnünk a kiszolgáltatottság érzését. Ám ezek a helyzetek – legtöbbször – nem a semmiből bukkannak elő, nem úgy vernek bilincsbe, hogy nem is sejtjük, mi történik. Inkább rossz döntések, vagy még inkább maga a döntés hiánya, a puszta sodródás vezet egy olyan helyzetig, ahol már nem mi határozunk a sorsunk felől.

Az elmúlt napokban sorra olyan esetekkel találkoztam, ahol a főszereplők képtelenek voltak megoldani a problémáikat. Mások hibáztatása, maguk felmentése, a valós problémák tudomásul nem vétele, a tehetetlenség hangoztatása – ezek a többé-kevésbé közös momentumok. Úgy kiáltoztak segítségért, hogy igazából nem a helyzetből gyorsan kibillentő, kijózanító szóra vártak, hanem valakire, aki ismételten végighallgatja őket, és csatlakozik önsajnálatunkhoz. Szerinted is elszomorítóan gyakori szituáció?

Tény, hogy a helyzetek megoldhatatlansága olyan pszichológiai tényezőkre vezethető vissza, amelyek minden homo sapiens sapiens számára adottak, változtatni nem lehet rajtuk. De először is tudnunk kell, hogy a megoldhatatlanság többnyire csak látszólagos, még ha ezek a tényezők konfrontálódással vagy elfojtással nem is győzhetők le sikeresen. A megoldáshoz sokféle trükköt vethetünk be. Tegyük is meg az első és legfontosabb lépést, és mutatkozzunk be legnagyobb ellenségünknek: a pániknak.

Igazából nem is nagyon kellene bemutatkoznunk neki, mert szerintem egyetlen élő ember sincs, aki ne ismerné a pánikot vagy kétségbeesést. Még csak azért sem, mert az érzés teljesen természetes, és mint oly sok minden, pusztán a túlélésünket szolgálja. Olyankor alakul ki, amikor valamit elveszítünk, valamitől ténylegesen megfosztanak bennünket, vagy ami a legfontosabb, amikor mi gondoljuk úgy, hogy valami kicsúszott a kezeink közül. Kétségbeesést okozhat a kontroll vélt vagy valós elveszítése, az élet leggyakrabban pánikot okozó területei pedig a nagy hármas: az egészség, a megélhetés, valamint az emberi kapcsolatok.

A pánik kezelésének nincs univerzális módja, mert ha már kialakul, nagyjából csak a tüneti kezelés marad. Mivel a kulcsmotívum a „megfosztás”, a kétségbeesés összehúzódással jár, és olyan viselkedésformában csúcsosodhat ki, amelyet az IF-ben a szűkítőknek nevezett szereplők használnak rutinszerűen. Az egyik ilyen megoldás a Mars repertoárjához tartozó kitörés: a szorongatott helyzetből kimenekülés, amely agresszióval és túlreagálással járhat. A másik, sokkal gyakoribb verzió a begubózás, Szaturnusz megoldása: meglapulunk a sötétben, de sajnos ez általában nem az okos kivárást, hanem a tehetetlenséget és bénultságot szokta jelenteni. A szűkítők eljárásai akár még hatékonyak is lehetnek, csak éppen sokszor káros mellékhatások keretében. Ezért, bár eléggé félreérthető módon, a régi asztrológia ’kártevőknek’ nevezte őket.

Ha még mindig a vadonban élnénk, akkor először a szaturnuszi, majd alkalomadtán a marsi megoldás alkalmazása megóvná az életünket. A modern civilizációs dzsungelünkben viszont a veszély nem múlik el attól, hogy várakozunk, így ez a beidegződés nemhogy segítene, hanem csak gátol abban, hogy minél hamarabb magunk mögött tudhassunk egy kétséges kimenetelű helyzetet. Azt gondolom, hogy az időfejtés épp az leggyorsabban felszívódó antipánik-gyógyszert jelentheti: az információt. Információt, hogy van-e okunk kétségbe esni, és ha tényleg van, hogyan juthatunk ki minél hamarabb és minél kevesebb sérüléssel.

A következő történetben a kérdező hosszú hónapok álláskeresése után talált egy helyet. Kellemes környezet, szimpatikus kollégák – mindaddig, amíg néhány hét múlva derült égből villámcsapásként ki nem rúgták a főnökét. Ezzel, legalábbis a fejében, a kérdező helyzete is bizonytalanná vált, és kezdett előkúszni a kétségbeesés. Szerencsére kéznél volt a gyorssegély.

A főszereplőt szokás szerint az 1. terület képviselője fogja megjeleníteni. Mivel itt az Ikrek található, ennek háziurát kell választanunk: Merkúrt. Az előző alkalommal láthattuk, hogy a Szűzben szintén Merkúr találta meg az otthonát, de ez így van rendben, mivel a hét szereplő közül kettőnek, a világosítóknak (Napnak és Holdnak) egy-egy, míg a többieknek két-két otthonuk van. Így jön ki a tizenkét szakasz.

A Merkúr az 5. területen található, a Mérleg 8. darabján (fokán). Az időképen 7° 54′ szerepel, amely tőszámnévi forma (létezik olyan, hogy nulla), ez sorszámnévként kifejezve a 8. darabot jelenti. (A tő- és sorszámnévi forma jobb megvilágítása céljából: tőszámnévi formában kifejezhetem, mennyi idő telt el a születésem óta, azaz hány éves vagyok, sorszámnévi formában viszont azt fogom megmondani, hányadik életévemben járok. Konkrétan: ha tőszámnévként kifejezve 33 éves, 2 hónapos és 26 napos vagyok, sorszámnévileg annyit jelent, hogy a harmincnegyedik életévemben járok. Nulladik életév, ugyebár, nem létezik, könnyen belátható tehát, hogy az évek számát miért felfelé kerekítjük. A 30 fokból álló szakaszoknál ez azt jelenti, hogy a szakasz az első darabtól a harmincadik darabig tart.)

Merkúr magához képest elég lassan halad előre a színen, de már másnap a 9. darabra lép, aztán halad tovább, egészen addig, amíg úgy nyolc nap múlva el nem éri a 16. darabot, amelyen kapcsolatba lép Jupiterrel. Hogyan lehetséges ez? Mint az időképen látható, Jupiter a 8. területen, a Bak 15. darabján halad át éppen, és mivel nem egy sietős típus, ő a saját szakaszának csak a 16. darabjáig jut el, amikor Merkúr meg az ő saját szakaszának a 16. darabjára lép. A két darab között éppen három szakasznyi távolság, 90 fok van, az egymással ilyen viszonyban lévő darab pedig lehetővé teszik a rajtuk lévő bolygóknak, hogy egymással kapcsolatba lépjenek. Ezt a kapcsolatot négyszögű alakzatnak, röviden négyszögnek (az asztrológiában kvadrátnak) nevezzük.

A négyszög a 180 fokos átló (oppozíció), a 120 fokos háromszög (trigon) és a 60 fokos hatszög (szextil) mellett az alakzati kapcsolatok egyik típusa. (A mai asztrológia ismerőinek: az időfejtésben a kvinkunx és a konfinisz, másképpen félszextil ugyanúgy nem számít „fényszögnek”, mint a különböző kisebb és egzotikus aspektusok, például a kvintilek.) Az alakzatok egyfajta csatornák, amelyeken a szereplők sikeresen vagy kevésbé sikeresen kommunikálhatnak. A négyszög a nehéz alakzatok közé tartozik, mivel ilyenkor a szereplők ugyanazzal a lelkesedéssel, de eltérő témákról kívánnak beszélni, ez pedig megnehezíti egymás megértését.

Az időtörténet tehát úgy írható le, hogy az állásban lévő kérdezőt megjelenítő főszereplőnk, Merkúr kapcsolatba lép egy másik szereplővel, Jupiterrel, de kettőjük elképzelése eléggé különbözik. A kérdés csak annyi, hogy vajon kit vagy mit képvisel Jupiter.

A történet lehetséges kimenetelei nyilvánvalóak: a kérdező vagy elveszíti állását, vagy nem. Mivel Jupiter a Nyilason kívül a Halak háziura is, ő képviseli a 10. területet, amely a „siker, előrelépés, karrier” területe, így ide tartozik az állása is, amellyel (újra) összekapcsolódik, még ha ez feszültségekkel is jár. Mivel az alakzat közeledő (applikatív), ez mindenképpen azt jelenti, hogy a helyzete megerősödik. Ha már a kapcsolat után járnánk, amikor az távolodó (szeparatív), akkor azt kellene gondolnunk, a kapcsolatnak, így az állásnak vége lesz.

A kérdést ezzel meg is válaszoltuk. A történethez hozzátartozik, hogy a négyszögből kikövetkeztethető egyenetlenkedés másik szereplője az újonnan kinevezett főnök lett, akit szintén a 10. területhez sorolunk, mivel itt találhatók a felettesek is (a karrierben olyan helyen járnak, ahová mi is tartunk, ha nem állunk meg). Az új főnökkel nem sikerült olyan jó viszonyt kialakítani, mint a régivel, és bár nyílt konfrontációra nem került sor (ezt inkább egy szembenállás jelezhette volna), az idegenkedés és súrlódás mindaddig megmaradt, amíg a cégnél újabb átszervezések nem történtek. Ez viszont már kívül esik a kérdés érvényességi körén.

Egy olyan információ, mint amely ebből az időfejtési példából adódhat, gyors megnyugvást adhat pánik-szituációkban. Akár azért, mert kikapcsolja a hamis riasztást, akár azért, mert szembesít azzal, hogy ez alkalommal valóban helyzet van.

Szólj hozzá!

Címkék: munka esettanulmány időfejtés

2011.02.18.
14:04

Írta: László Levente

Kényszer és döntés

Egy hónappal ezelőtt a Mindentudás Egyetemén Barabási Albert-László professzor egy érdekes előadást tartott arról, mennyire kiszámíthatók vagyunk mi, emberek. Bár azt gondolnánk, hogy önálló döntéseink miatt nem lehet úgy előre jelezni tevékenységeinket, mint mondjuk az időjárás változását, igazából az, hogy hol vagyunk, 93%-os pontossággal megjósolható.

Amikor megnéztem az előadásról készült videót, a meglepetés érzésén túl ez a gondolat fogalmazódott meg bennem: „Ha ennyire kiszámíthatóak vagyunk, nagyon is meg kellene ragadni azokat az alkalmakat, amikor szabad akaratunkkal valami újdonságot tudunk a rendszerbe vinni.”

Álljunk csak meg egy pillanatra! Pár évszázaddal ezelőtt nagyon divatos volt a felfogás, hogy az ember egyfajta gép. Ez aztán rá is nyomta a bélyegét számtalan dologra, az oktatástól a munkaszervezésig, ami a mai napig érezhető. Azonban mostanság már senki sem szerezne jó pontokat egy társaságban azzal, ha nyíltan azt vallaná, hogy „az ember egy gép, amelynek nincs szabad akarata”. Nyilván, hiszen nem kellemes arra gondolni, hogy nem mi választottuk az új okostelefonunkat, és nem is mi értük el a munkahelyi sikereket, hanem egyszerűen lefutott egy program, amely a megfelelő irányba navigált bennünket. Persze az is igaz, hogy hibákra és kudarcokra jó kis magyarázat lehetne, hogy nem mi vagyunk a hibásak, mondván – mint azt Vicomte de Valmont hajtogatta a Veszedelmes viszonyokban –: „nem vagyok a magam ura”.

Lényeges kérdés a meghatározottság és a szabad akarat viszonya? Az. Érdekfeszítő róla társalogni? Szerintem nem, bár nyitott vagyok az eltérő véleményekre. Úgy gondolom, egyszerűen nincs értelme ezt a témát feszegetni. Magyarázatom egyszerű: ha nincs szabad akaratunk, így olyanok vagyunk, mint a gépek, akkor fölösleges a kérdésen rágódnunk, mert úgysem változtat semmin. Ha pedig van, akkor létezésének célja az, hogy éljünk vele. Tény, hogy a világból bennünket érő minden pillanatban milliónyi impulzust felfogni, értelmezni, azokra reagálni lehetetlen. Így aztán az olyan automatizmusok, mint a szívverésünk akaratlan szabályozása, vagy az „elzárom a gázt, és bekulcsolom a bejárati ajtót” gépies sorozata nem megfosztanak valamitől, hanem leginkább élni hagynak bennünket.

Az életben adódó helyzetek között vannak olyanok, amelyek a mi irányításunk alatt állnak, és vannak, melyek nem. Gyanítom, a határ nem tökéletesen éles a kettő között, a helyzetet pedig az is bonyolítja, hogy nem feltétlenül ismerjük fel, hányadán is állunk az adott szituációban. Emlékszem, hétévesen hosszú percekig nagy örömmel forgattam egy autóversenyzős játék kormányát, noha pénz nem volt bedobva. Hasonlóképpen, bár talán ritkábban, az is előfordul, hogy azt hisszük, nincs bekapcsolva a mikrofon, pedig de.

Hogy jön mindez az IF-hez? Először is úgy, hogy az IF-fel pontosan meghatározható, hogy milyen játékértékkel rendelkezünk egy-egy szituációban. Azaz: leránthatjuk a leplet, és megnézhetjük, van-e beleszólásunk a helyzet alakulásába. Hasznos? Hát persze! Csak gondolj bele, kedves olvasóm, Te magad hányszor próbáltál konfliktusokat beszélgetéssel tisztázni. Hány alkalommal bizonyult fölösleges időpocsékolásnak? Ugye? Ha tudtad volna, ezzel nem érsz célt, nem vesztegeted szavakra az idődet, hanem megpróbálod másképpen. Milyen jó lenne nem bemenni egy alagútba, ha tudjuk, hogy nem a megfelelő oldalon lyukadunk ki.

Félreértés ne essék, ezzel nem azt akarom mondani, hogy nincs értelme kísérletezni. De azt tudni, hányadán állunk, sok esetben hasznos lehet. Még akkor sem kell elkeserednünk, ha kiderül, a gép játszik helyettünk. A sors ugyanis olyan, mint a társasjáték: lehet, hogy nem mi lépünk, de a sor egyszer ránk kerül majd.

Ennyit bevezetésül. Most hadd mutassam be, hogy néz ki konkrétan egy időtörténet-elemzés. Korábban már volt egy magánéleti ügy, most jöjjön az élet másik slágertémája, a munka!

A fenti időképhez tartozó valós történetben egy olyan hölgy szerepel, akit karrierje foglalkoztatott. Cégénél rendszeresen indulnak továbbképzések, amelyeket elvégezve magasabb beosztásba lehet kerülni. Ezekre a tanfolyamokra azonban csak a helyi vezető javasolhat dolgozókat. Így a hölgy következőképpen fogalmazta meg a kérdését: „Bejutok-e a továbbképzésre?”

Hogy az elemzés érthető legyen, ismerkedjünk meg az IF elemeivel!

A képen látható kör a szín, amely olyan, mint egy színpad vagy játéktábla: az egyes szerepeket megjelenítő színészek vagy bábuk, vagyis a játékosok ezen mozognak. (Hogy az asztrológiát ismerőknek legyen mihez kapcsolni, zárójelben a hagyományos asztrológiai elnevezéseket is megadom. Például a színt az asztrológia zodiákusnak vagy állatövnek nevezi.) Képzeljük el, hogy mi, a nézők középen ülünk, miközben a kör alakú színpad körülvesz bennünket. Azt, ami előttünk van, így látható, attól, amely mögöttünk, így láthatatlan, a látóhatár (horizont) választja el: ez az időképen áthúzódó vízszintes vonal. A szín az óramutató járásával megegyező irányban forog, így az, hogy a szín melyik része a látható és melyik a láthatatlan oldal, folyamatosan változik. Az időképen fent van a látható, lent pedig a láthatatlan oldal.

A szín tizenkét szakaszra (jegyre) tagolódik, ezek olyanok, mint a színpadi díszlet szobái, vagy a játéktábla mezői. Az egyes szakaszokat itt szimbólumok jelzik: az asztrológiában ezeket nevekkel jelölik, ezeket az elnevezéseket pedig az IF-ben is meghagytam a könnyebb megjegyezhetőség kedvéért. Ezen az időképen a látóhatár a Nyilas és Ikrek szakaszokon halad keresztül. A Nyilas baloldalt található, és az idő előrehaladásával egyre több fog belőle a látható oldalra kerülni. A pontot, ahol a látóhatár metszi az egyre inkább láthatóvá váló szakaszt (ami itt ugyebár a Nyilas), óramutatónak (aszcendensnek) nevezzük. A képen ezt a vízszintes vonalon, a látóhatáron lévő nyílhegy mutatja.

Az óramutató szerepe az, hogy meghatározza, mely szakaszhoz melyik terület (ház) fog tartozni. Területből szintén tizenkettő van, de mindig változik, hogy éppen melyik szakasz tölti be az adott életterület szerepét. Az életterületeket szintén számozzuk (ez a belső körön látható), és mindig ahhoz a szakaszhoz jut az 1. terület funkciója, amelyikbe az óramutató kerül. Itt a Nyilas tölti be az 1. terület funkcióját, a Nyilast követő Bak a 2. területét, és így tovább.

A színről és részeiről ennyi egyelőre elég is, forduljunk tehát a játékosainkhoz!

A színen egyszerre hét játékos (bolygó) tartózkodik, valamint még két homályosító (holdcsomópont), amelyeknek speciális szerepük van. (A homályosítók a képen magentával jelöltek, és a 4., valamint 10. területen találhatók.) A játékosok: Nap (sárgával), Hold (ciánnal), Vénusz (zölddel), Jupiter (kékkel), Mars (vörössel), Szaturnusz (lilával) és Merkúr (naracssárgával). Ők fogják eljátszani a történetet, de közülük nem mindegyik jut lényeges szerephez. Minden pillanatban egy-egy összetett időtörténet zajlik, és nem minden momentuma ugyanolyan fontos számunkra.

A jelenlegi időképen Jupiter a Nyilasban (az 1. területen), Mars az Ikrekben (a 7. területen), Nap, Merkúr, Vénusz és Szaturnusz az Oroszlánban (a 9. területen), végül Hold a Mérlegben (a 11. területen) található.

Miközben a szín forog, a szereplők a szakaszokban mozognak, egyikből a másikba lépnek. Hold például olyan gyors, hogy két napon belül a következő szakaszba, a Skorpióba fog lépni, majd kevesebb, mint egy hónap alatt körbefutja az egész színt. Ezt persze nem mozizhatjuk végig, mert a szín egy nap alatt körbefordul, így Hold időként a láthatatlan oldalra kerül. Miközben pedig a szereplők mozognak, kapcsolatokat létesítenek egymással, majd felbontják azokat.

Az, hogy a szereplők melyik szakaszban vannak, azért is lényeges, mert egyes szakaszokban otthon (saját uralmi jegyükben) vannak, máshol idegenben. Ezen az időképen például Nap és Jupiter otthon vannak, mert az Oroszlán Nap, a Nyilas pedig Jupiter otthona. De ez nemcsak azért lényeges, mert a szereplők másképpen játsszák szerepüket otthon, mint idegenben: azért is, mert a szakaszoknak terület-funkciójuk is van, a szereplők pedig a szerint kapják szerepüket, mely területen található szakaszban van az otthonuk.

Mivel a kérdés az volt, sikerül-e bejutni a tanfolyamra, bennünket elsődlegesen csak két szereplő fog érdekelni. Az egyik a hölgyet, a másik a tanfolyamot fogja megformálni. A lépéseink egyszerűek: először meghatározzuk, melyek lesznek ezek a szereplők, aztán pedig megnézzük, kapcsolatba kerülnek-e egymással. Ha igen, akkor sikerül bejutni; ha viszont nem, akkor a válasz nemleges.

A kérdezőt megformáló szereplő kiválasztása egyszerű, mivel a valós történetek főhősét mindig az óramutatón lévő 1. területből nézzük. Az 1. területet a Nyilas alkotja, ennek háziura pedig Jupiter. A tanfolyam megjelenítőjét már kicsit tovább tart kiválasztani. A következő gondolatmenet segít: mivel a tanfolyam a hölgy szempontjából valami olyan, amely a „siker, előrelépés, karrier” életterületéhez tartozik, ez pedig a 10. terület, ennek háziurát kell majd néznünk. A szóban forgó szereplő a 10. területet alkotó Szűz háziura: Merkúr.

A kérdés megválaszolásához tehát Jupiter és Merkúr kölcsönös történetét kell néznünk, hasonlóan a korábbi példához. Nem szaporítom a szót: sajnos közöttük nem lesz kapcsolat, így a válasz egyértelmű nem. De akkor miért választottam ezt a példát? Azért, mert a negatív válasz dacára biztatást adott a kérdezőnek.

Először is, Jupiter otthon volt. Képzeljünk el egy otthon lévő embert! Olyan környezetben van, amelyet szeret, otthon érzi magát, így nem alakoskodik, hanem magát hozza, továbbá bármihez hozzányúlhat, mert minden az övé. A valós helyzetre lefordítva ez azt jelentette, hogy a hölgy kitűnő munkaerő, és ezt a környezete is tudja róla.

Másodszor, és ez a leglényegesebb: Jupiter az 1. területen volt, amely futó terület (sarokház). A futó területek az „itt és most”-ról szólnak, a mikrofonjuk be van kapcsolva, a játékgépen pedig van elég kredit. Az a szereplő, amely ilyen helyen van (az 1. területen kívül a 4., 7. és 10. terület tartozik ide), épp az adott helyzetben rendelkezik azzal a szabadsággal, amelyet az akarata érvényesítéséhez használhat. Ezért azt mondtam a hölgynek: az aktuális tanfolyamra nem fog bejutni, de tehet az érdekében, hogy a következőn már ott legyen. Megfogadta a tanácsomat, és be is jutott a következő körben.

A példa főhőse azt hitte, nem élhet a szabad akaratával, nem tudja befolyásolni az eseményeket, holott épp ellenkezőleg volt. Az őt jelölő szereplő a futó 1. területen egyértelműen jelezte, hogy a lehetőség adott, csak élnie kell vele. Mivel rátermettségében senki sem kételkedett, csupán abban, hogy egyáltalán érdekli-e a továbblépés, a főnöke nem vette nyomakodásnak, amikor jelezte részvételi szándékát.

A következő alkalommal egy másik példa következik, ahol főhősünk a már meglévő állására kérdezett rá.

Szólj hozzá!

Címkék: munka asztrológia esettanulmány kérdőasztrológia időkép horary időfejtés időtörténet időnyelv

2011.02.10.
15:07

Írta: László Levente

Hátterek

„Mindennek megvan a maga ideje” –  tartja a közmondás. Ezzel azt az ősrégi felismerést fejezzük ki, miszerint a földi események és az idő szorosan összefüggenek. Az idő pedig, mint azt az előző bejegyzésben taglaltam, legtisztábban a kozmikus óráról olvasható le. Mondhatjuk tehát úgy is: a földi események a kozmikus óra járásával párhuzamosan telnek.

Ahogyan a mondás is régi bölcsességet tükröz, úgy a összefüggés kutatása sem valami új divat. Épp ellenkezőleg: az emberiséget szinte az általunk belátható legkorábbi időktől foglalkoztatta ez a téma, az utóbbi háromszáz évben viszont gyakorlatilag senkit sem érdekelt. A legújabb korban az időt csupán a fizika egyik alapmennyiségének tekintjük. Pusztán egy számszerűsíthető dolognak, amelyben további vonásainak, például a kozmikus óra által eljátszott történeteknek, semmilyen jelentőségük nincs.

Annak részletezésével, hogy ez miért alakult így, egy vaskos kötetet meg lehetne tölteni. Ám sokkal izgalmasabbnak ígérkezik az, ha egyszerűen csemegézünk a történelemből. Kedves olvasóm, javaslom, hogy mellőzzük a körítést, és koncentráljunk arra az időszakra, amelyik a legjobb ínyencfalatokat nyújtja az idő és a földi történések összefüggésének kutatásából!

A helyszín a Közel-Kelet, a középkor hajnalán. 750-ben járunk, amikor a Mohamed próféta oldalági rokonságához tartozó Abul-Abbász megdönti az Omajjád-család kalifáinak uralmát. A következő évszázadokban Abul-Abbász birodalma, az Abbászida Kalifátus nemcsak politikai és katonai értelemben válik nagyhatalommá, hanem belőle lesz a korszak tudományos fellegvára is. Összehasonlításként: ebben az időszakban a frankok között alig akadt írástudó, hogy nagyítóval kellett udvari írnokokat keresni. A korszak másik nagy birodalmát, Bizáncot pedig annyira frusztrálták vesztes csatái, hogy a császárok idejüket hol teológiai elmélkedéssel, hol vallásos ikonok megsemmisítésével töltötték. Mindehhez képest az Abbászida kalifák egyetemeket alapítottak és tudósokat toboroztak Európától Indiáig mindenhonnan. Így a kalifák patronálta tudomány hamarosan annyira fejletté vált, hogy a lemaradást Európa sok tekintetben csak úgy 1500-ra hozta be. Jelentőségét pedig jól mutatja, hogy az arab örökség még mindig fellelhető számtalan tudományos és köznapi kifejezésben, mint például zenit, algoritmus vagy alkohol.

Ebben a közegben a tudósok egy része a kalifák, azok vezírjei (manapság miniszterelnöknek neveznénk), valamint egyéb hatalmasságok személyi, politikai és katonai tanácsadójaként szolgált. Az ilyen tanácsadók közé tartoztak azok a tudósok, akik a kérdések tudományát, az IF előfutárát kidolgozták. Ennek célja lényegében ugyanaz volt, mint az IF-é: egy adott időpontból és a hozzá tartozó konkrét kérdésből (például: „Megkapom-e a kormányzói kinevezést?”) konkrét előrejelzést adni, mondjuk ilyenformán: „nem, mert a kalifának esze ágában sincs kinevezni. És nem javaslom azt sem, hogy kereskedelmi tevékenységgel foglalkozz kiegészítésképpen, mert az alkalmazottaid miatt kár fog érni.” Mivel a tudomány alapjául az időnek a kozmikus óra segítségével történő vizsgálata szolgált, az ilyesfajta dolgokat pedig századokkal később ’asztrológiának’ nevezték, ezeknek a tudósoknak a találmánya kérdőasztrológia (angolul astrology of horary questions, röviden horary) néven vált ismertté Európában.

Tudom, az asztrológia megítélése vitatott, itt viszont (lásd a fenti példát) nem a szokványos értelemben vett asztrológiáról van szó. Még egyszer le kell írnom: a kérdések tudományát olyan tanácsadók dolgozták ki, akiknek politikai és katonai felelősségük is volt, így ha konkrétumok helyett csak szóvirágos-semmitmondó üzenetekkel szolgáltak volna, valószínűleg nem tiszteletdíjat kapnak, hanem nyakazást.

Hármukat szeretném név szerint is megemlíteni, mivel méltatlan módon teljesen ismeretlenek. Vigyázat, ismét arab nevek következnek!

Az alapokat Másáalláh ibn Aszari tette le, aki Abul-Abbász kalifa testvérének és utódjának, al-Manszúrnak volt a bizalmasa. Al-Manszúr kérésére részt vett abban a bizottságban, amely előkészítette az új főváros, Bagdad alapítását 762-ben. Feladatuk az volt, hogy úgy időzítsék az építkezést, hogy a város minél tovább fennmaradjon. Eddig úgy tűnik, sikerrel jártak, mert a közelmúlt iraki háborúi ellenére még mindig létezik.

A bizottságban Másáalláh mellett részt vett Umar ibn al-Farruhán is, aki később az al-Manszúr bizalmasának számító Jahja ibn Hálidnak lett a tanácsadója. Ibn Hálidról csak annyit, hogy először Azerbajdzsán kormányzója volt, aztán al-Manszúr unokájának, az Ezeregyéjszakából ismerős Hárún ar-Rasídnak nevelője, végül annak kalifátusa alatt vezírje lett. (Hogy a nevek tengerében felüdülést nyújtson, egy kis információ-bonbon: az Aladdin főgonoszát, Jafart Ibn Hálid fiáról, Dzsaafar ibn Jahja vezírről mintázták. Hát lehet, hogy nem volt a népszerűségi listák dobogósa.)

Végül mindenképpen meg kell említenem a kérdések tudományának rendszerezője, a 825 körül alkotó Szahl ibn Bisr nevét. (A fenti kormányzós kérdés és válasz épp tőle származik, bár a hatás érdekében kissé átfogalmaztam.) Az ő pártfogója először Táhir ibn al-Huszajn, a mai Irán és Afganisztán területén található Horászán kormányzója, majd al-Haszan ibn Szahl vezír volt. Ezek mindketten eléggé fontos személyiségnek számítottak, mivel Hárún ar-Rasíd fia, al-Mamún az ő segítségükkel tudta a trónt elragadni öccsétől, al-Amíntól, és a hatalom stabilizálásában is rájuk támaszkodott.

Mivel ezek a szakértők a legmagasabb politikai köröknek dolgoztak konkrét ügyekben, valószínűsíthetjük, hogy nemigen tévedtek elemző és előrejelző munkájuk során. Elég furcsa tehát, hogy tudományuk mára elfeledetté vált. Az okok persze sokrétűek, de a központi momentum: az elfeledettség nagyrészt a politikának köszönhető. Egészen konkrétan: a hatalmasságoknak nem állt érdekükben az, hogy mások is hatékony előrejelző eszközt kaphassanak a kezükbe. Például nem valószínű, hogy az ellenreformáció egyik vezére, az inkvizíció bátorításáról elhíresült V. Sixtus pápa azért tiltotta be a „bírálati asztrológiát” 1586-ban kiadott Coeli et terrae című bullájában, mert annyira aggódott a hívek lelki üdvéért.

Kedves olvasóm, ha most összeesküvés-elméletet sejtesz a háttérben, csak gondolj bele, mekkora értéket jelentenek cégek számára a gazdasági elemzések és előrejelzések. Logikus, hogy ha valamiből előnyt kovácsolhatunk, nem fogjuk ezüsttálcán átnyújtani a konkurenciának. Márpedig a hatalom természete olyan, hogy a birtokosainak mindenki a versenytársa.

Az információ áramlása a középkorban nem volt túl hatékony, ha pedig hozzávesszük a kérdések tudományának jobbára rejtegetnivaló természetét, nem csodálkozhatunk szűk körű ismertségén. Tudomásom szerint a kérdések tudományát politikai környezetben utoljára az angol polgárháború során, a 17. században használták: a királyhű pártot George Wharton, a velük szemben álló parlamentaristák sorát William Lilly erősítette. Aztán persze jött a Stuart-ház restaurációja, a Felvilágosodás, és a kérdések tudománya innentől kezdve legfeljebb különcök érdeklődésének képezte tárgyát.

Persze nem kell azt hinni, hogy a kérdések tudománya, illetve ennek továbbfejlesztése, az IF, kizárólag politikai előrejelzésekre szolgálhat. A kérdések szakértői megbízóik magánéletét is sokféle információval segítették, beleértve mind a szerelmi és családi életet, mind az anyagi és hivatali ügyeket, egyszóval az élet minden területét.

Az IF tehát ennek, a kérdések tudományának modernizált formája. Az elérhető szakirodalom teljességén alapuló átdolgozás során az alapvető koncepciók megtisztításra, az idő során kialakuló félreértések kiküszöbölésre, a legújabb filozófiai, pszichológiai és egyéb tudományos eredmények hasznosításra kerültek. Ez teszi lehetővé, hogy az IF mind szellemét, struktúráját, metodikáját és nyelvezetét tekintve a 21. századi ember számára hatékony eszköztárat nyújthat az életben adódó helyzetek elemzésére, illetve az egyes tendenciák előrejelzésére.

Célom az, hogy az IF mindenki számára elérhető legyen. Az Internet korában nincs értelme a tudásmonopóliumoknak, mindenkinek joga van ahhoz, hogy sikeresebb és boldogabb életre tehessen szert. Hogy miként? Erről fog szólni a következő bejegyzésem.

Szólj hozzá!

Címkék: asztrológia másáalláh kérdőasztrológia william lilly horary időfejtés kérdések tudománya bírálati asztrológia umar ibn al farruhán szahl ibn bisr george wharton

2011.02.03.
15:34

Írta: László Levente

Az óra, amely nem monoton

A hétvégén Ausztriában tartottam Időfejtés-foglalkozást. Az előadás után a szervező fiával és az ő török barátjával vacsoráztunk, amikor az IF-re terelődött a szó. A török srác érdeklődéssel hallgatta a beszélgetést, majd a gyakorlatias emberek természetességével megkérdezte: „aha, és ez nem valami hülyeség?”. A barátjától kapott válasz ugyanilyen természetesen hangzott:

„Először én is azt gondoltam, aztán bejött. Úgyhogy nem.”

Mintha csak magamat hallottam volna. Az ötlet, hogy az idő képessé tehet bennünket egy helyzet átlátására, vagy egyenesen valamiféle előrejelzésre, képtelennek tűnik. Azért az elveket megismerve már kezd elfogadhatóbbá válni, de még így is kissé hihetetlen, legalábbis a hozzám hasonló kétkedők számára. Végérvényesen meggyőzni csak az eredmények tudtak. Remélem, kedves olvasóm, Téged sem győznek meg hangzatos leírások, csak a kézzelfogható tények!

A blogban bőven fogok írni az IF-fel elérhető eredményekről, amelyekből rengeteget összegyűjtöttünk, most viszont a türelmedet kérem, kedves olvasóm. Elvek nélkül a gyakorlat is lehet puszta bűvészkedés, ezért róluk is írnom kell. Ismered az adatok manipulálásának technikáját? Hát ezért. Ígérem, röviden.

Először közhelyekkel kell kezdenem, aztán ha ezeket kipipáltuk, jöhetnek az extrák.

Ahhoz képest, hogy minden esemény időben történik, és hogy mindannyiunkkal veleszületett az időérzék, a tudomány eddig még nem bírt egyetértésre jutni abban a kérdésben, hogy tulajdonképpen mi is az idő. A róla szóló filozófiai értekezések egymással szöges ellentétben álló véleményeket fogalmaznak meg, így nem sokat segítenek. (Bár lehet, hogy csak nekem nem sikerül felfognom az érvelésük minden részletét, mert idejekorán elalszom fölöttük.) Idő nélkül fizika sincs, de ez nem akadályozza meg a fizikusokat abban, hogy máig híján legyenek egy tökéletesen elfogadható definíciónak.

Szerencsére ők azért elég gyakorlatiasak is tudnak lenni, így legyártottak egy megegyezésen alapuló definíciót. E szerint az idő egy olyan alapegység, amelyet másodpercekben mérünk. Hogy ennél több is kiderüljön, leírom, mi alapján határozzák meg a másodpercet. A meghatározás szerint a másodperc az alapállapotú cézium-133 atom két hiperfinom energiaszintje közötti átmenetnek megfelelő sugárzás 9.192.631.770 periódusának időtartama.

Azt javaslom, hagyjuk a nyelvtani és tartalmi elemzést, és koncentráljunk a kulcsszavakra: valamilyen periódus időtartamára. Ha az időt másodpercekből építjük fel, azok pedig valamilyen periódus(ok) időtartamát jelentik, úgy az időnek adhatunk egy értelmes definíciót: az idő különböző ritmusok összessége.

Szerintem mindezt nagyjából eddig is tudtuk, tehát mehetünk tovább.

Mivel cézium-133 atommal a mindennapokban viszonylag ritkán találkozunk (nem is beszélve a hiperfinom energiaszintjeik közötti átmenetnek megfelelő sugárzással, akármi is legyen ez), viszont az idő múlásának számontartása társadalmilag szükségszerű, a modern fizikát még nem ismerő emberiség olyan eszközt fejlesztett ki az idő mérésére, amelyet ma is használunk. Nem, nem a kvarcórára gondolok. A naptárra.

Naptári egységeink egy része természetes ritmusokra épül, a többi pedig ezek alegységeként szolgál. A tény, hogy a nap még az egyébként meglehetősen természetidegen francia forradalmi naptárban is alapegység volt, arra vezethető vissza, hogy emberi lényként meghatározza életünket a nappalok és éjszakák, az ébrenlét és alvás váltakozása. Hasonló a helyzet az évvel és a hónappal. Gyanítom, ezen nincs mit tovább magyarázni.

A kozmikus és földi ritmusok párhuzamba állíthatók. Testünk és érzékszerveink úgy tudósítanak az idő múlásáról, hogy magától értetődően viszonyíthatjuk olyan kozmikus ritmusokhoz, mint a nappal és éjszaka váltakozása, a Hold dagadása és fogyása, vagy a nappal és éjszaka hosszának, így az évszakoknak a változása. A polgári időszámításhoz igazából ennyi egység éppen elegendő.

Az idő méréséhez tehát felhasználhatjuk az égitesteket, de ha már úgyis vizsgáljuk őket, rá kell jönnünk, hogy azért nem ennyire unalmas az élet odafent. Az égbolton nem csak napkelte és napnyugta, és nem csak az alakját változtató Hold van. Van számtalan állócsillag, ezek pedig sajátos rajzolatokba rendeződnek, amelyeket csillagképeknek nevezünk. (Csak zárójelben jegyzem meg: a csillagképek az emberi fantázia termékei, és különböző kultúrák eltérően értelmezik őket.) A csillagképek között a Nap és a Hold mellett öt fénypont kóborol, köztük sebesebbek és lomhábbak. Kettejük (azok, amelyeket ma Vénusznak és Merkúrnak nevezünk) mindig a Nap közelében tanyáznak, mások viszont (a Jupiter, a Mars és a Szaturnusz) szabadon bolyonganak, bár nem is tudnak úgy futni, mint a Nap kísérői. Ez az öt vándor ráadásul időnként megáll égi útján, visszafordul, majd egy hurkot vagy Z-alakot leírva újra elindul.

Ez csak egy ízelítő azokból a történetekből, amelyeket az égbolt, a kozmikus óra szemlélője láthat. Nevezhetjük őket időtörténeteknek, mivel azok a játékosok adják elő őket, akik a természetes időegységeket is biztosítják. Ennélfogva úgy is dönthetünk, hogy nem azt fogjuk figyelni, hogy a másfél órás színdarab hányadik percénél tartunk, hanem hogy mi a cselekmény.

Ha pusztán mennyiségi szempontból nézve van párhuzam a kozmikus és földi ritmusok között, magától értetődik a kérdés, hogy vajon létezhet-e ilyen a kozmikus és földi történetek között. Legyen a feltevésünk az, hogy létezik, és próbáljuk kibontani a gondolatot. Avagy, mivel ez már megtörtént, nézzük meg, hogy mire jutottak azok, akik ezzel próbálkoztak. Ez viszont a következő bejegyzés témája lesz.

Szólj hozzá!

Címkék: időfejtés időtörténet

2011.01.28.
12:28

Írta: László Levente

Válás

Az Időfejtéshez két alapanyag kell.

Az egyik maga a kulcskérdés. A jó kulcskérdés lényegre törő, személyes és időszerű. Ezen kívül alaposan átgondolt és körültekintően megfogalmazott. Végül olyannak kell lennie, amelyre nem csak akarsz választ kapni, hanem érdemes is választ kapnod. Ha mindez teljesül, a kérdés érvényes lesz; de ha nem, akkor bizony nagyon sok a kockázati tényező.

Barátom kérdése, az „el fogunk-e válni?”, teljesítette a feltételeket. Azt kérdezte, ami rá tartozott, ami igazán érdekelte, és akkor, amikor igazán érdekelte. Tudta, akármilyen választ is kap, hasznára válik.

A másik kiindulási pont a kérdés elhangzásának időpontja, a kulcsidő. A végtelen számú időtörténetből azt kell kiválasztanunk, amely a kulcsidőhöz tartozik azon a helyen, ahol a kérdés megszületett. Barátom több száz kilométerről telefonált, a kérdés mégis ott született meg, ahol én voltam. Azáltal, hogy hozzám intézte a kérdést, többé már nem csak számára létezett. Így kelt önálló életre, és így kereshettem meg joggal a hozzá tartozó időtörténetet. Ezt pedig az időjelzők tárják fel: a kozmikus óra mutatói.

A kozmikus óra számlapja az égbolt, mutatói az égbolt látható fényei: a Nap, a Hold, az állócsillagok, végül közöttük vándorló öt bolygócsillag. Ha tudni akarom, egy adott helyről, adott időpontban szemlélődve hol láthatom a mutatókat, böngészhetek csillagászati táblázatokat, de a legegyszerűbb, ha egy asztrológiai szoftvert választok. Mondjuk egy olyan ingyenes programot, mint a Morinus, az általa kirajzolt horoszkóp ugyanis tökéletesen alkalmas időképnek, az időtörténet kezdő pillanatfelvételének.

Az időtörténetekben hét játékos van a színpadon (a Nap, a Hold és az öt bolygócsillag), ők játsszák el a cselekményt. A szerepeket mi osztjuk ki a szabályok szerint, de két főszereplőnél többre nemigen lesz szükség. Itt is csak két szereplő volt: barátom, a férj (megformálója az időkép narancssárga Merkúrja), és a feleség (szerepében a kék színnel feltüntetett Jupiter). A többi játékos nem kapott szerepet, így csak őket kettőjüket kellett figyelnem.

A Merkúr menekül a Jupiter elől. Gyorsabb nála, így nő a köztük lévő távolság, éppúgy, ahogyan a való életben a házaspár is eltávolodott egymástól. De ha tovább figyeljük a történetet, kiderül, hogy a Merkúr lelassít, megáll, majd hátrálni kezd, így a Merkúr szobájába csak az imént belépett Jupiter végül utolérheti, még mielőtt mással létesítene kapcsolatot. A házasságból kifelé vezető úton haladó férj tehát megtorpan, újragondolja a közös történetüket, ezen a módon pedig a feleség, aki kezdi felismerni érdekazonosságát a férjével, meg tudja szólítani. Itt a lehetőség a megoldásra.

Az időtörténetet persze ennél részletesebben elemeztem, mert úgy gondoltam, van néhány mellékkörülmény, amelynek ismerete hasznos lehet. De ezek csak extrák: az időtörténet fő cselekményének értelmezése megadja a konkrét választ sallangok nélkül is. Az pedig talán a leírásból is kiderül, hogy az időtörténet értelmezési kulcsa, az időnyelv esetenként igen egyszerű tud lenni. Igazából minél kiérleltebb a kérdés, annál egyértelműbb az időtörténet, és ez garantálja a biztos választ.

Mindössze ennyi a trükk, kedves olvasóm. Lehet, hogy szokatlan vagy egyenesen hihetetlen, holott az egész egyszerű elvekre épül. A következő bejegyzésben ezt részletesen el is fogom magyarázni.

Szólj hozzá!

Címkék: párkapcsolat esettanulmány kulcskérdés időkép időfejtés időtörténet kulcsidő időnyelv

2011.01.26.
15:47

Írta: László Levente

Megállás a lejtőn

Egy két évvel ezelőtti napon egyik barátom szomorúan hívott fel. Elmondta, hogy házassága válságba került. A veszekedések mindennaposakká váltak, és már az is megfordult fejében, hogy felesége szeretőt tart. Aggódott, mert nem tudta, vajon visszatalálhatnak-e valahogyan egymáshoz, vagy a köztük lévő szakadék addig fog mélyülni, míg egyikük meg nem fogalmazza: el akar válni.

Azonban barátom nem csak azért hívott, mert valakivel meg akarta osztani a problémáját. Erre közeli rokonai körében megfelelőbb alanyt is talált volna. Igazából az volt hívásának valódi oka, hogy ebben a helyzetben a módszeremre volt szüksége, amely egyedül képes segíteni neki. Információhoz akart jutni, tudni akarta, hogy a köztük beindult erők, amelyek mindkét oldalon felkorbácsolták az indulatokat, vajon azon vannak-e, hogy szétszakítsák őket; és ha igen, mit lehet tenni ez ellen.

A módszer, amit használtam, az Időfejtés volt. Az eszköz, amely konkrét kérdésre konkrét választ nyújt.

Barátom kérdése (hogy „el fogunk-e válni?”) akkor született meg, amikor feltette nekem. Persze, már sokszor megfordult a fejében, de mégis, volt egy olyan pillanat – és ennek időpontját gondosan feljegyeztem –, amikor a kérdés visszavonhatatlanul önálló életre kelt. Amint a gondolat konkrét szavakban testet öltve megfogalmazódott, valami elkezdődött. Kapcsolatuk válaszúthoz ért: vagy van még esélyük a házasság helyrehozására, így barátom megnyugodhat, vagy már nincs, ezért jó lesz felkészülnie a válásra. A várható történetben volt egy olyan vonal, amelyre barátom semmilyen hatást nem gyakorolhatott: éppen ezeknek a hatalmán kívül eső erőknek a vizsgálatát tűztem ki célul.

Ehhez fel kellett írnom a kérdés végső megfogalmazódásának időpontját, mert ennek az időpontnak a sajátos természetét vizsgáltam meg. Ugyanazt tettem, mint egy tüzér: a tüzelés irányából és a tűzerőből kiszámítottam, hogy a lövedék hol csapódik be. A műveletem nem lett volna megbízható, ha sok a bizonytalan tényező – mint amikor gond van az ágyúval, selejtes a lövedék, vagy izeg-mozog a célpont –, itt viszont már eléggé előrehaladott volt az ügy, hogy ne számítsak lényeges tévedésre.

Az idő nemcsak ritmusok összessége, hanem végtelen sok, egymástól eltérő, lehetséges történet szövedéke. Feladatom az volt, hogy kiválasszam és megvizsgáljam a barátom kérdéséhez tartozó történet-variánst, majd a konkrét kérdésre vonatkoztatva megfogalmazzam belőle a választ.

Le fogom írni, hogyan csináltam. De előtte el kell mondanom a befejezést.

Nem kis aggodalommal kezdtem az időtörténet megfejtésébe, ám nagy kő esett le a szívemről, amikor egyértelművé vált: a házasságot meg tudják menteni. Láttam, hogy felesége hamarosan kezdeményezni fogja, hogy keressék meg a válságból kivezető utat, ez pedig esélyt ad majd a megoldásra.

Pár nap múlva aztán barátom megkönnyebbülve hívott fel, hogy elmondja: egy őszinte, mély beszélgetést követően végre elindultak a problémák feltárásának és megoldásának útján.

Talán mondanom sem kell, ma is együtt vannak.

Barátom esete nem egyedi. Igazából nem ismerek senkit, akit ne érdekelne, hogy hol van, és hogy hová tart. Legfeljebb erre a tudásra nincs minden nap szükségünk. De ha mégis adódik egy helyzet, amikor hasznos lenne többet tudnunk, kézbe vehetünk egy eszközt. Egy olyan eszközt, amely hatékony segítséget nyújt abban, hogy életünket jól navigáljuk.

Ez az eszköz az időfejtés. Ez a blog pedig azért született meg, hogy eljuthasson mindenkihez, aki választ keres a kérdéseire. Köztük Hozzád, kedves olvasóm!

Szólj hozzá!

Címkék: párkapcsolat kulcskérdés időfejtés időtörténet kulcsidő